|
COMPOSTELLA SAGA
MÁGIKUS ELŐKÉSZÜLETEK!
A zarándok útra készülők, festői szépségű varázshelyet kerestek az Erő-rituálé megtartásához.
Béka kuruttyolástól és madárcsicsergéstől hangos, mesterséges sziget a láp közepén.
Itt tőltődtek fel az Erő-kúp energiájából, Dalma a boszorkány papnő,
Gyula a boszorkány főpap (nyakában jól látható a fából készült pentagram, ami a zarándokút védjegye)
és Leo a szakasszisztens (a spanyolul beszélő csoportvezető).
A stégen felrajzolják a varázskört, majd elhelyezik a kellékeket és az elementált idéző mécseseket
Elfoglalják a helyüket és Gyula megerősíti a varázskört
A koponyával, a halál szimbólumával kezdik az új életre (zarándokútra) való felkészülést.
Összehozzák a hím és a női energiákat és rávetítik a kardra.
Ekkor Cézár a szakrális vezető, sorban feltölti őket a Máguskard-energiájával.
És íme a csapat vezetői, feltöltődve, mágikus erővel a nagy kalandra.
Előkészületek
Megkérdeztük turisztikai szakértőnket, Molnár Gábort, hogy könnyű lesz e a compostellai zarándok út.
Azt válaszolta, hogy elsőre könnyűnek tűnik, de mégis egy nagyon kemény túra lesz. Napról napra fogy az ember energiája és egyre nehezebb megtenni a kitűzött távokat, főleg olyanoknak, akik nincsenek edzésben. Strapabíró könnyű cipő és laza öltözék kell. Vitamintablettával erősen felszerelkezni és gondoskodni a megfelelő kalória bevitelről. Még így is embert próbáló feladat lesz. Vigyázni kell, a cipelt súly ne legyen 8 kilónál több, mert nagyon igénybe veszi a gerincoszlopot.
A Magyar Boszorkányszövetség felszerelte avatott vezető tagjait a megfelelő felszereléssel.
Hővisszaverő fólia: 75 dkg
Sátor: 230 dkg
Hőtárolós övtáska: 25 dkg
Polifom laticel henger: 85 dkg
Elemlámpa: 50 dkg
Hátizsák: 60 dkg
------------------------------
Összesen: 525 dkg
A többi lehet csak a személyes holmi.
Elérkezett a várva várt nap, 2004. május 20. A boszorkány zarándokútra jelentkezők, már két napja úton vannak a találkozási pont felé, aint-Juan-Pied-de-port, francia kisvárosba. Gyula boszorkány főpap és felesége Dalma boszorkány papnő belvárosi lakásában van a alálkozási pont, a zarándok út keménymagjának az avatott bosziknak.
A búcsúztató ünnepség és a késői fekvés után, Dalma éppen most ébredezik. Korai ez a reggel hat óra.
A korán kelőbbek most jönnek a közértbeli bevásárlásból.
Az ágyra kikészített holmik jelzik, hogy kissé elhúzódott az ünnepség, nem volt idő becsomagolni.
Azért az újonnan jötteknek legalább össze van készítve a holmijuk.
Dalma szorgalmasan jegyzetel, Leo igyekszik csomagolni segíteni.
Gyula gondban van, hol is kezdje a csomagolást, Dalma a dokumentációt javítja. Sokan jelentkeztek az útra, de csak akkor veszik állandó nyilvántartásba, ha eléri a francia gyülekezési pontot.
 
Azért a boszi lányok is csak nőből vannak. A legfontosabb, hogy, hogy, áll a zarándok kalap. Megnyugtató, hogy mind a ketten elégedettek a kinézetükkel. Zsuzsa kifejezetten örül. A kalapján jól látható a boszorkány kitűző.
Leó gyorsan ráfirkant, rovásírással egy szívhez szóló üzenetet a sajátkészítésű zászlójára (Francia vagy Spanyol legyen a talpán, aki elolvassa) amivel jelzi a zarándok út célját.
 
Leó bemutatja sámántáskáját és a dobját. Ezzel fogja segíteni az esti meditációkon a módosult tudatállapot eljöttét. Kezében egy faragott sámánbot. A varázslásoknál még jól jöhet.
Leó, Gyula és Győző, utoljára átnézik a sátrakat és összehajtogatják.
A sofőrre várva, az utolsó taktikai megbeszélés az udvaron. Balról- jobbra, Para-bola, Gyula, Győző, Zsuzsa, Katalin, Leó és Dalma. Na meg az ablakban a fehér cica.
Tovább >>
| 
