Nevető fejfák:

 

Itt nyomja a göröngy
A dorogi papot,
Aki életében
Hej sokszor bekapott!
Ne is öntsetek hát
Könnyeket felette,
Mivelhogy a vizet
Sosem szenvedhette.
Irta a Kántor úr
Rettentő bánatbul!

-O-

Jó Krim orvos urat
Fedi az hant ott,
S körötte mindnyáját,
Akiket gyógyított.

-O-

Gyula Pálnak hittak engem,
100 koporsót készítettem.
A százegyedikben
Magam fekszem itten.

-O-

E sirra nézzetek
És síron szemetek,
Mert itt nyugszik Péter,
Ki meghólt e télen,
Hogy meghányaik évben
Ott van a sirképen.

-O-

Rossz dolog a szőllő nedve,
Méreggel van telistele,
Ha elkábit, nyomban rája,
Meginog az ember lába.
Így ér véget Pityók Márton,
Ki sok bort itt, a mult nyáron,
Zugván a föld úgy elesett:
Felkelti majd az ítélet.

-O-

Itt nyugszom én,
Olvasod te,
Olvasom én,
Nyugodnál te.

-O-

Jézus! Mária! Szt. József!
Itt nyugszik Máté József.

-O-

Amit harangoztam,
Kidőlt a nagy faláb,
S úgy a falhoz vágott
Nem szuszogtam tovább.
Sirat feleségem
És három kis árvám,
Halandók titeket,
Kerüljön e járvány.

-O-

Itt nyugszik Kis Péter.
Nem vala gyermekei,
Mert a falu kanja
Kiharapta neki.

-O-

Karácsonyra virradóra
Feküdtem be koporsómba.
Jézus is akkor született
Ember számban hiba sem lett.

-O-

E sirban nyugszik
Balázsovics Orbán,
Kinek egy kolompér
Akadt meg a torkán
S bár a felesége
Ütötte őt hátba,
Mégis bent maradt a
Krumpli a torkába,
S ez vitte a halálba!

-O-

Ferke cigánynak is
Végsőt vert az óra.
Nem szögel, nem patkol,
Már konventióra;
Bőgönek sem nézi,
Már többé az eget
Angyalkáknak hányja,
A cigánykereket.

-O-

Aki egyszer ide csusza,
Nem kell annak túrós csusza.

-O-

Kanász Ferke Örzsikémnek
Elment ablakára,
S oly keservesen dúdált, hogy
Megrepedt a máj a,
S ez vitte halálba.

-O-

Itt nyugszik egy
Kis ökröcske,
Ökör Ferencnek
Gyermeke:
De az Isten
Nem engedte,
Hogy ökör váljék
Belőle.

-O-

Itt nyugszik Kala.
Kit a halál kala-
Páccsal lekala-
Pácsola vala.

-O-

Nem igen taposta
Pap Pál a föld hátát.
Kőnigrétzi hadban
Ellőték Téllábát,
Kétséges, kétséges,
Elér-e a mennybe?
Szegény a mankóját
Itten felejtette.

-O-

Itt nyugszik a
Feleségem.
Béke neki,
Béke nékem.

-O-

Ejnye komám! Kanál Vendel,
De el-bánt a halál kenddel,
De mikor már ez így divat,
Elmegy akit az úr hivat.

-O-

(egy orvos koporsójára)
 
Sokat sirba tettél,
Amíg egyszer végre,
Halál téged lökött
A sir fenekére.
S miért a halál, téged?
Oka: Nem használta
Soha recipédet.

-O-

Itt nyugszik Anton Geörcs.
Ki a szeszt szerette.
Olcsón jutott hozzá
Mindennap ezt szedte.
Elemészté magát
Futván tudására
Hogy sokkal magasabb lett
A pálinka ára.
A szeszadó törvény
Vitte a halálba.
1888 május havába.

-O-

Itt nyugszik egy
Vén hajadon,
Alig élt, fátyollal
Járt kalapon.
Mert 1896-ban
Eljegyeztetvén,
(Huszártiszt volt
a vőlegény)
Hamar mátka
Özvegységben
Kivel fájdalom

-O-

Ugyanazos lett,
Míg 1884-ben
Szív megszakadásnak
Következtében
Vőlegényével
Találkozott az égben.

-O-

Ne sírjatok én, miattam.
Hogy a lelkemet kiadtam,
Kedves annak a sirgödör,
Akit gonosz asszony gyötör.

-O-

Te nyugszol itt,
Nem pedig én.
Szívem szerelmes
Petikém,
A kit, úgy mond
Itt a márvány,
Más világra
Vitt a járvány

-O-

Szabó mester Suba Márton
Koporsója itt nyugszik,
Maga pedig felesége
Bosszujára bort iszik.

-O-

Az én édes feleségem
Nyugszik itt e sirban,
Azóta van néki, s nekem
Csendes nyugadalma.

-O-

Ifjabb Gomba Jánost
Akkor tették ide,
Mikor a nadrágból
Kirázta a hideg,
Atyja pedig János
Az öregebb Gomba,
Most rukkol utána
A paradicsomba.

-O-

Itt nyugszik az
Ki virgonc volt,
S akkor is állt,
Mikor meghólt.
Mert egy toron
Úgy berugott,
Hogy valami görcsöt kapott.
Azt hitték, hogy meg van halva,
S fölfektették az asztalra
Ahol később ő megmozdúlt.
Nyögött és oszt hasra fordúlt.
Szemeit kimeresztette
És a lelkét kilehelte.
A sírató mind elfutott
És Nagy Gáspár ide jutott.

-O-

Itt nyugszik a feleségem
Az Istennek hála,
Míg élt kereplő nyelve

-O-

Soh sem pihent nála.
Jámbor utas! Kotródjál el
Mihamarabb innét,
Mert fel kel, s a veszekedést
Veled kezdi ismét.

-O-

Csinálta e fejfát
A nőmnek a nászom,
Hogy ez helyettem is
Hirdetné a gyászom.
Különben a nevem
Véghelyi Benedek,
Csináltam e fejfát
Feleségem neked.

-O-

Itt nyugszik Kukorica Vicza
Leányasszony, meghalt 1873-ban,
Siratják feledhetetlen gyermekei.

-O-

Itt nyugszik Sánta Borbála
Sokszor fürdött borban álla,
Mindent elvítt a bor ára
Életét legutoljára.

-O-

Soh sem ittam vizet,
Míg a szőlőm megvót,
De a filoxera
Tavaly megette vót.

-O-

Én hát bánatomba,
Mivel a bor drága,
Letettem lelkemet
Az Isten markába.

-O-

Lám a sors hogy fizet!
Soh sem ittál vizet,
És meghaltál épen
Vizi betegségben.

-O-

Itt nyugszik a feleségem,
Béke neki, Béke nékem,
Többé nem jár a szája
Ha eljárok a kocsmába.

-O-

Hogy jóból is a sok megárt,
Bizonyítja Kovács Menyhárt,
Mézet falt, mit készit darázs,
Megölte a hascsikarás.

-O-

Kár hogy nem hoztam magammal,
Ami ide hozott,
Melylyel anyóst vertem agyon
Azt a bunkós botot:
Mert ha túl világon is
Oly rossz anyós vagyon,
Mond meg vándor barátom
Mivel verjem agyon.

-O-

Itt nyugszik Kiss Ádám,
De hangot nem ád ám,
Mert szegény Kiss Ádám,
Meghalt egy nagy ládán,
Ez év januárján,
A saját bundáján.

-O-

Az világon nincsen
Olyan árva szegény,
Mint aki itt nyugszik,
Ez a derék legény.
Atyja, anyja nincsen,
Rózsája elhagyta,
Árva Tóth Józsefet
Az halálnak adta.
A szerelmi, szálat
Más legénnyel szőtte,
Miatta Tóth József
Magát felkötötte.
Egy lányért tette azt
A bolond, esztelen,
Azt művelte itten,
Az őrült szerelem.

-O-

Szegény Kugli Sára
Felült a szamárra
Mikor épen jókedve vót,
Levetette, s nyomban meghótt.

-O-

Itten nyugszik Beke Gyula
Kinek szíve meglangyula,
Szerelemre már nem gyula
Ezért halt meg Beke Gyula.

-O-

Utas, ha erre jársz,
Nézd meg jól e követ!
Mert aki itt nyugszik
Nem ihatik többet.

-O-

Volt nincs, e drága kincs
Dara Julis nyugszik itten,
Támassza fel az Úr isten!

-O-

Nyughatsz már békével
Öreg Szivós Gergely,
Be nem rughatsz többet
És a nőd el nem ver.
Elhúllt tavaly nyárba
Önkivületig,
Hullván egy árokba
S belefúlt a sírba.

-O-

Rövid két hónapot éltem
Itt e földön,
A többi időmet
A föld alatt töltöm.
Édes jó szüleim
Azért ne sírjatok,
Hogy ez a kicsi baj
Megesett rajtatok,
Csak olyan az ember,
Mint az ürge madár,
Kibujik a lyukból
S elkapja az agár.

-O-

E gödörben nyugszik Orbán.
Egy csont akadt a torkán,
Nem mozog azóta nyelve,
A sir szája im benyelte.

-O-

Istenfélő ember
Volt j ó Kazi Márton
De a halál így szólt:
Őt is sirba mártom.
Hiába imádkoztattak
Érte pappal,
Temetése előtt meghalt
Három nappal.

-O-

Itten pihen Kovács Borbála,
Siratná férje, de már az is meghótt.

-O-