|

20 ÉVES A MAGYAR BOSZORKÁNYSZÖVETSÉG!
2006.08.12.
2006. augusztus 12.-én, Zebegény erdőjének egy kies tisztásán, szűk körben, megünnepeltük a Boszorkányszövetség 20 éves fennállását.

A zártkörű ünnepségre, meghívtunk néhány Tűztestvér tagot is. Sajnos a mostoha időjárás miatt kevés volt a résztvevő, eső viszont annál több.

A nehézségektől nem visszariadó, kerekes-székes társunk, az erdei szellemeknek állított totemek előtt. Itt látszik milyen békés és természetes környezetet választottunk az ünnepség helyszínéül.

A kevés esőszünetben, Garabonciás töpreng,hogy mi legyen az ünnepi máglyával. Mellette a főzőkatlan az ünnepi étek elkészítéséhez, nem bízott a bográcsos megoldásban, mert ha baj van, a tüzet nem lehet fedél alá vinni.

Szakácsunk beméri az uralkodó szélirányt és beállítja a főzőszerkezetet.


A csapat néhány agilis tagja, kihasználva, hogy nem esik az eső, intenzív rőzsegyűjtésbe kezd, gondolva a későbbiekre is / boszorkányosan- helyesen, mert később már szakadt az eső.

Rőzsegyűjtés és aprítás és máris ropog a tűz a katlanban.

A tető alatt, némi vitával elosztják a munkákat. Elől Éva asszony, az egyetlen Tűztestvér aki szembeszállt az időjárással, felügyel a tűzre.

Az alkalmi Coven egyik része, nekiáll az ennivalót előkészíteni.

A Coven másik része, egy kis melegedés után elmegy a forráshoz friss vízért.


Az előkészületek után, azért jut szabadidő, az ország minden részéből érkezettek tapasztalatcseréjére is.


Lassan szürkül és néhányan felállítják a sátrakat, hátha valaki aludni si szeretne.

Elkészült a babgulyás és a vegetáriánus étel is. Mindenkinek az ízlése szerint. A hátérben látható, hogy az üstöt, már behozták a tető alá, mert az eső ráerősített.



A sok jóllakott boszorkány kíváncsian várja a meglepetést.

És előkerül, Magyar Boszorkányszövetség logójával díszített feketeerdő torta, a tetején a 20-s gyertyaszámmal, emlékeztetve arra, hogy 20 évvel ezelőtt alakult meg a szövetségünk.

A torta hamar elfogy és a társaság terferével várja, hátha eláll az eső.

A parázs fölött szárítják a sámándobot, mert a nedves levegőn egy kicsit megnyúlt a bőre.

És a Késő Bánat nevű ezoterikus zenekar, mélabús akkordokkal idézi meg a Nagy Anyistennőt és az erdő szellemeit.

A zenélésből kimaradtak csendesen meditálnak.

Éjfél felé, egy kis esőcsendben, megpróbálják az Istennő máglyáját meggyújtani...

de, mire fellobban a láng, csak a tető alól lehet nézni, hogy a szakadó eső is milyen nehezen bír az Anyaistennő tűzével.

Így az Istentiszteleti rituálét, csak reggel, zártkörűleg tudták megcsinálni.
HÁT ÍGY SIKERÜLT? DE NAGYON JÓ VOLT KÖZEL LENNI A TERMÉSZETHEZ.
|